Annak, aki még sohasem játszott ilyen típusú vagy asztali szerepjátékokkal, kicsit nehéz elmondanom, hogy mit is takar a kaszt kifejezés... Azért megpróbálom. Leginkább talán a szakmákhoz lehetne hasonlítani a dolgot. Minden kasztnak van valamilyen "képzettsége", amihez jobban ért, mint a többiek, s a későbbiekben ezt még magasabb szintre fejlesztheti, vagy újakat sajátíthat el. (Amos világában nem lehet osztott kasztú karaktereket létrehozni!)

HARCOS / HARCOSNŐ

A harcos kasztba azon karakterek tartoznak, akiknek fegyveres tudásuk meghaladja az egyszerű katonákét. Azonban a kaszt tagjai sokkal több lehetőség közül választhatnak, mint a lovagok, harcművészek, barbárok és bajvívók. Sokszínűségük megnyilvánul több területen is, melyekben az előző kasztoknak esetleg levonásuk vagy hátrányuk van, esetleg szabott rendszerük (pl.: fegyverek, páncélok... stb.)

HARCMŰVÉSZEK

A Harcművészek különülnek el talán a legjobban a többi "harcos" típusú kaszttól. A többiekkel ellentétben, általában nem fegyverrel harcolnak, hanem puszta öklüket és szellemük erejét használják fel a győzelem elérése érdekében. Számukra a harc művészet is, nem csak egyszerű "gyilkolás". Amoson három harcművészeti stílust különböztetünk meg, melyek más-más irányban tanítják követőiket.

Cryon Harcművész

Alapítója ma már ismeretlen, valószínűleg egy magányos, elzárkózott szerzetes fejlesztette ki ezt a harcművészeti stílust. Persze biztosat senki nem tud, így a dolog a múlt ködébe veszett. A Cryon harcművészet alapja a fizikai és szellemi erőnlét fejlesztése és tökéletesítése, mely szerintük a test feletti teljes kontrollhoz elengedhetetlen. Mozdulataik lágyak, s inkább az ellenfél energiáit használják ki, hogy kibillentsék őt egyensúlyából vagy a harc feladására kényszerítsék. Erőteljes mozdulatokat ritkán használnak, éppen ezért nem kedvelik a fegyvereket sem. Leginkább könnyed, ruhákba öltöznek, hogy minél jobban kihasználhassák a gyorsaságukat és mozgásuk összehangoltságát.
SOHA NEM használhat páncélokat és pajzsot, valamint dobó- lőfegyvereket és egyéb fegyvereket sem! (csak a puszta öklét)

Shíing Tasi Harcművész

Ez a harcművészeti ág, egy nagyon híres kalandozóról kapta nevét, aki még a dúlás előtti 77. évben tűnt el, valahol a Rachal bércei között. Shíing Tasi, vagy lefordított nevén: a "Halálos Virág", gyerekkorától a Whong harcművészetet tanulta, de ahogy egyre nőtt, úgy érezte meg a stílus hiányosságait és hosszadalmas küzdelmeit. Egyre inkább elhatalmasodott benne az érzés, hogy valami újat kell ötvöznie a hagyományos harcművészettel... valami olyat, ami gyorsabbá, hatékonyabbá teheti a harcot. Már egészen fiatalon, 15 éves korában kalandozni kezdett, otthagyva a kolostort, melyben nevelkedett -mestereinek figyelmeztetésével, mit sem törődve- és nekivágott Amos végtelen világának. A hosszú évek alatt, amit kalandozással és saját stílusának kifejlesztésével töltött, kemény harcos és híres kalandozó vált belőle. Nevét a nyugati kontinensen, minden harcművész ismeri, de még a keleti kontinensen is sokan hallottak felőle, kétségtelenül az egyik leghíresebb kalandozó volt a történelem folyamán. Utolsó éveiben (kb. 38 évesen) több tanítványt is fogadott, sőt saját kolostort építetett, hogy stílusát oktassa. Ennek ellenére nem tudta megtagadni ösztöneit s 10 év után újra kalandozni kezdett... Többet nem hallottak róla tanítványai, ám azóta is hűen gyakorolnak és próbálják továbbfejleszteni mesterük stílusát. Az eltelt esztendők alatt, híveik száma megszaporodott és öklük félelmetes fegyverként működik! Azt tartják, hogy a legképzettebb harcművészek -akárcsak régi mesterük- képesek átütni a sziklán, vagy egy sárkány kőkemény pikkelyein is!
SOHA NEM törődik rendesen a védekezéssel, így sokkal kiszolgáltatottabb a támadásoknak.

Whong Harcművész

Keletkezésének története a nagyon távoli múltba nyúlik, kb. a dúlás előtti 6-700-as évekbe... Bár konkrét írásos feljegyzés nem maradt róla, valószínű, hogy elszigetelt papok fejlesztették ki, a maguk védelmére. Persze ez nem bizonyított, hiszen többen vetik fel azt a kérdést, hogy miért nem az Istenük által adott mágiával védték meg magukat? Nos, erre a kérdésre a mai napig senki nem adta meg a választ, de a harcművészek többségét ez már nem is érdekli. Ki ezt a nézetet vallja, ki valami mást: hiszen mindenki úgy gondolkozik, ahogy akar... a szabad döntés joga. A Whong stílus (nevét talán a kifejlesztőjéről kapta?) mindenképpen az úgynevezett "általános" harcművészeti ág Amoson. Egyaránt törődik a védekezéssel, csakúgy, mint a támadással. Természetesen a legtöbb harcművész ezekből a kolostorokból kerül ki (vagy éli le életét), messze több tanítványuk van, mint a két másik stílus képviselőinek. Talán azért, mert korok óta oktatják híveiket és hűek a tradíciókhoz, melyet őseik hagytak rájuk, hogy továbbadják az örökkévalóságnak...

BARBÁR

Amos kevésbé civilizált fegyverforgatói, leginkább szabadon vándorolnak és élnek. Egy barbár félelmetes ellenfél a harcban, de nem csilloghat intelligenciájával, sem egyéb olyan ismeretekkel melyhez a gyors felfogóképesség és értelem dukál. Szinte emberfeletti erővel és tűrőképességgel rendelkeznek, harcban leginkább a támadással, semmint a védekezéssel törődnek. Némely képzettséget nem képes elsajátítani.

LOVAGOK

Szigorú szabályok, kötelességtudat, nemes küzdelem, ezek azok az értékek, amelyek általában meghatározzák egy lovag életét. Ennek a fegyverforgató kasztnak tagjai szinte mindig teljes vértezetben pompáznak, előszeretettel használnak kétkezes fegyvereket és pajzsokat. Elsősorban küzdőstílusukban különböznek (a megjelenésükön kívül) a többi harcos kaszttól, hiszen mindig a becsületes, szemtől-szembeni harcot vallják magukénak, de otthonosan mozognak az udvari etikett legszigorúbb szabályai között is. Amos világán négy lovagrend létezik (ezekből 3 választható).

Pentaculum Lovagrend (nem választható)

A történelemi időkben, még mind az öt mágikus alapiskola elfogadott volt: a Tűz, a Víz, a Föld, a Szél és a Fekete mágia képviselői együtt kutatták a Nagy Mágikus Templomot, mely a beavatottság felé vezető lépcsőfokok legfontosabbja volt. Számtalan koron átívelő közös múltjuk azonban nem tudta megmenteni egységüket... Először a Fekete mágiát üldözték ki köreikből, mert néhol sötét praktikákkal segítették mágiájuk erejét, sőt nemritkán a varázslataik alapjai is sötét energiákból és elkárhozottak lelkéből nyerte energiáit. Végül, az évtizedek múlásával, a megmaradt négy mágia formula is öncélú lett: bár egyikük sem "gyűlöli" kifejezetten a másikat, igazából nem is rokonszenveznek egykori egységük tagjaival. A Pentaculum lovagjai, ezen ősi ötös egység "rendfenntartói" és hívei voltak, illetve máig is azok. Miután kipusztították a Fekete mágia képviselőinek javát, nem felejtették el valódi céljukat s kötelezettségüket: rendet tartani a mágia néha zabolátlan képviselői között. S, hogy miért is menekültek el a Pentaculum lovagjai elől a Fekete mágia leggyilkosabb halálmágiájával "felfegyverzett" varázslói? Nos, erre azóta már, szinte minden mágiát tanuló ifjoncnak felhívják a figyelmét: "... ők azok, kik rendelkeznek azon őserőkkel, mely régebbi a koroknál, s még az istenek hatalma is ifjabb náluk. Megzaboláznak minden mágikus energiát, mely fennen tartja a Nagy Templom talapzatát... s akik ellenállnak hatalmuknak, kegyetlenül pusztulnak el, pengéik halált hozó szele által..."
A lovagok veleszületett képessége a mágiaimmunitás, mely MINDEN varázslattól megvédi őket, légyen az asztrális vagy fizikai! Természetesen ez igen félelmetessé teszi a rendet, egyfajta hősök a hétköznapi polgárok szemében, de még a keménykötésű kalandozók is megtartják a kellő távolságot tőlük. Képességükkel párosul még az a nem elhanyagolható tényező, hogy rendkívül jó kardforgató mindegyikük!
Céljuk ma is ugyanaz, rendet tartani. Ahol feltűnnek, ott szinte biztos, hogy a rend az úr, ráadásul hitelt is szereznek ennek! Legfőképpen a mágia duhajait igyekeznek kordában tartani, ezen kívül üldözik a Fekete mágiával és emberáldozásokkal foglalkozó egyéneket. A papok hatalma az egyetlen, mely hatott valaha rájuk, de mivel az Istenek jelenleg nem tartózkodnak már az elsődleges síkon, így nem árthat nekik holmi Vándorpap mágiája sem...

Fekete Rózsa Lovagrend

A legendák szerint a lovagrend alapítója Yllar Morten kalandozó lovag volt. A fiatal Yllar hamar szakított Amoh vallásával és szembe fordult saját rendjével, renegát lett. Kalandozásra adta a fejét, járta a világot. Yllar a tökéletes egyensúly híve volt, minden teológiai vitában nyíltan hangoztatta semlegességét és istentagadását. Hitvallása miatt számos ellenséget szerzett mégis, célja megmaradt: az isteneket ki akarta űzni Amos világáról. Az újabb és újabb hőstettek nyomán hírneve folyamatosan növekedett, egyre több ember figyelt fel rá. Dacolva az istenek, és híveik haragjával megalapította a Fekete Rózsa lovagrendet. Yllar mellkasára egy fekete rózsa képe volt tetoválva, innen kaphatta a rend a nevét. A szervezet első éveiben titkosan működött, főleg Amoh papjai akarták mindenáron elpusztítani még a magját is. Az Istenek Háborúja azonban mindent megváltoztatott Akárcsak maguk az égiek, Amos lakói is egymás ellen fordultak. A háború és a pusztítás mindenütt felütötte fejét, azonban a lovagrend mégis túlélte. A Hős eljövetele jelentette számára a lehetőséget, hogy ismét felemelkedjen. A lovagok elsőként csatlakoztak a diadalmenethez és teremtettek rendet, békét a kontinensen. Az istenek nélküli világban a rend felvirágzott, számos városban van helyőrségük, ők a béke és a semlegesség oszlopai. Sajnos a legendás Yllar nem élhette meg ezt, ugyanis a háború legszörnyűbb éveiben fekete mágusok egy csoportja egy másik síkra űzte. Leghűségesebb hívei szerint azonban bármelyik pillanatban visszatérhet...

Triemata Lovagrend

A lovagok újkori egyesülése. Tagjaik száma egyre nő, hiszen nagyon kevés megkötése van a Triemata lovagnak, az is szinte abban merül ki, hogy a rend érdekeit mindenek felett kezelje... A rendet három híres (lovag)kalandozó alapította, a dúlás utáni 118.évben, Lord Neredith, Silinus del Nervitas és Gourmal Ansissus. Egyetlen cél motiválta őket, hogy a Triemata lovagrend legyen a legbefolyásosabb egész Amoson, s ennek érdekében a politikától sem riadnak vissza, sőt az egyéb diktatórikus eszközöktől sem. Lassan 7 éve, hogy létezik a rend, de soha nem látott méretekben fejlődik és bővül a lovagok száma. Ma már az egyik legnagyobb lovagrenddé nőtte ki magát, de annyi bizonyos, hogy a legtöbb bevethető lovaggal ők rendelkeznek!

Minerakhi Pajzskorona Lovagrend

A Dúlás előtti időkben Minerakh befolyásos, hatalmas és mindenek felett gazdag város, a Pajzskorona lovagrend székhelye volt, melynek tagjai csakis nemesek lehettek. Széles katonai és politikai befolyásukat kiterjesztették Amosra, az etika és az intrika hatalmas tudású urai voltak ők, a csillogó udvari bálok és a kíméletlen lovagi tornák állandó résztvevői. A tagok (már csak származásuk miatt is) nagy népszerűségnek örvendtek majd minden királyságban. Úgy is nevezték őket, mint a "gazdagok védelmezői". A lovagság élén a Hatalom tanácsa állt, amely hét tagot számlált. Mára azonban megkopott a Pajzskorona dicsősége. A háború után a megmaradt lovagok elvesztették vagyonukat, földjüket, hatalmukat. Az egykor Gyémántvárosnak nevezett Minerakh is elvesztette régi csillogását, egyre zsugorodó, gyűlölt hellyé változott. A földönfutóvá vált lovagoknak egy valami maradt meg: nemesi címük, amelyre még mindig rendkívül büszkék.
A szétzilált lovagokat a legendás griffvadász, Fényesszemű Vyar vezette ki az összeomlás örvénylő hullámai közül. Az azóta már híressé vált minerakhi történet szerint a kalendriai herceg egymaga vágta le a magatehetetlen tanács mind a hét tagját és vette át a hatalmat (innét ered a közmondás is: "Hetet ütött egy csapásra"). Jelenleg is ő ül a rend képzeletbeli trónján, bár már száz éves is elmúlhatott. A ragyogóan kék szemű aggastyán ritkán mozdul ki Minerakhból, azonban sokak szerint sötét praktikáknak köszönhetően még mindig élvezi ifjú kora gyümölcseit, és álöltözetben járja Amos világát.

KÓBORLÓ

A Kóborló, egy sajátos kaszt, Amos világán. Tagjai általában, gyerekkoruktól kezdve felfedezésre vágynak és szinte sohasem tudnak egyhelyben letelepedni (még a kalandozókhoz képest is túlfűtöttek). A legtöbb kóborló öntörvényű, így egyaránt hajlamosak a gonosz és jó cselekedetekre is. Éppen ezért nem igazán határolható be e kaszt lehetőségei. Néha törvényenkivülieknek is nevezik magukat, úgy gondolják, hogy rájuk nem vonatkozik semmilyen mások által felállított szabályzat... Talán emiatt nem kedvelik annyira őket a rendszerető városok.

BAJVÍVÓ

A harcos kaszttól leginkább mentalitásuk és modoruk miatt különböztetik meg őket. Különösen ügyesek a fegyverforgatásban, de emellett intelligenciájuk sem elhanyagolandó. Életmódjuk közelebb áll a nemesekéhez vagy a lovagokéhoz, mint az egyszerű kalandorokéhoz. A bajvívó harci helyzetben, megpróbálja a hely adottságait (a lehetőségekhez képest) legjobban kihasználni: asztalokon fordul át, korláton egyensúlyozik, csilláron lengedezik, stb.

MÁGUSOK (TŰZ-VÍZ-SZÉL-FÖLD)

A mágus kasztok természetesen az általuk alkalmazott varázslatokkal válnak egyedivé Amos világában. Fegyverükhöz csak a legvégső esetben folyamodnak, hiszen igazi erejük a mágiában rejlik... ez teszi őket félelmetessé a "halandó" emberek szemében. Nem ritka az sem, hogy némely tudatlan ember szinte retteg tőlük, ha tudomására jut, hogy mágussal van dolga.

BOSZORKÁNYMESTER

A boszorkánymesterek közel állnak a feketemágusokhoz, ám ez csak filozófiai értelemben igaz, hiszen hatalmuk nyomába sem érhet egy kiteljesedett mágusénak, főként egy nekromantáénak. Legtöbbször velejéig romlottak, s mágikus hatalmukat is ama egyetlen cél szolgálatába állítják, hogy pusztítsanak, öljenek és gyilkoljanak. Képesek rontásokra, átkokra vagy démonidéző praktikákra is. Testük hihetetlenül szívós és edzett, némely esetben már csodálatra méltó... Sokszor támadnak lesből, s általában mesteri szinten művelik a Hátbatámadás és az Álcázás tudományát is. A legenda szerint mindegyikük Shalaskaryt keresi, mely az ősidőkből maradt gonoszság könyve. Birtokosa halhatatlanná válik és elpusztíthatatlan lesz! A tudósok és kutatók szerint ez csak mese, ám e kaszt képviselői (kiknek hite a könyvben, ékesebb bizonyíték mindenre) egész életüket a keresésre áldozzák. Akár igaz, akár nem: tény, hogy olyan erőkkel játszanak, amivel más halandók álmukban sem tennék.

VÁNDORPAP

Az Istenek háborúja után a felszentelt papok elvesztették istenüktől kapott erejüket, de igazából elkötelezett híveik megőrizték fanatikus imádatukat és mágikus hatalmuk egy apró részét. Ezekben az időkben, azonban a papoknak már nem biztosít elég erőt mágiájuk, el kellett sajátítaniuk a fegyveres harc fortélyait is, hogy megvédjék magukat. A vándorpapokat sehol nem nézik jó szemmel, ezért rákényszerültek, hogy titkolják kilétüket. Azonban ők rendíthetetlenül hisznek istenük visszatértében és ezért képesek megtenni bármit...

BÁRD

A zene és a harc összefonódásának mesterei a bárdok. Leginkább szerencsevadászoknak nevezhetnénk őket, hiszen ha kell képesek meghódítani női és férfi szíveket, mesterien forgatni fegyverüket vagy az udvari kívánalmaknak megfelelni. Mindig a saját fejük után mennek, ugyanakkor remek színészek és képesek bárki érzéseit megtéveszteni. Szeretik a kalandokat, kihívásokat és megragadnak minden alkalmat, hogy zenei művészetüket csillogtathassák.

MÉREGKEVERŐ

Leginkább egy hagyományos boszorkánymesterhez lehetne hasonlítani a Méregkeverő kasztot. Persze ez nem teljesen igaz, hiszen e kaszt tagjai sokkal inkább harcos beállítottságúak, mint a boszorkánymesterek. Sajátosságuk, hogy hihetetlenül értenek a mérgekhez és használatukhoz, éppen ezért félelmetes és gyorsan bénító mérgeket kennek fegyvereikre. Olykor persze nem riadnak vissza a hátbatámadástól és attól sem, ha megbízzák őket valakinek a "lassú" megmérgezésével. Másik, már kevesek által ismert képességük, hogy gyorsan tanulnak és többségük képes elsajátítani a rúnamágia alapjait is.

SÁMÁN

Ellentétben a legtöbb ilyen típusú kaszttal, Amoson a sámánok saját magukba idézik meg állatok erejét és egyéb ősi lelkek mentálját. A törzsekben a mai napig sámánok kommunikálnak a szellemekkel és gyakran ők is döntenek a fontosabb (a törzs jövőjét illetően) kérdésekben. A karakterek természetesen már nem törzsi sámánok, ők a saját megismerés útjára léptek, hogy tapasztaljanak és a maguk előnyére fordíthassák képességeik javát. Általában a harcban jeleskednek, de igazából csak a magukba idézett erőkkel szövetségben képesek győzedelmeskedni.

ILLUZIONISTA

Az illuzionisták legtöbbje szélhámos, s csalással keresi mindennapos betevő kenyerét. Ám azért mégis vannak olyanok, akik jó szolgálatot tesznek egy-egy háborúban vagy valamilyen küldetésben. Leginkább megtévesztő varázslatokkal operálnak, s akik elhiszik, amit látnak (hiszen az illúzió ereje, olykor valóságosabbnak tűnhet, mint maga a valóság), akkor rövid életűek lesznek vagy nagyon átejtik őket... Az illuzionisták szinte egytől-egyig fifikás és csavaros észjárású, de ritkán bátor és hősies kalandozók. Jobb szeretik, ha túlerőben vannak, vagy ha ellenfelük jóval butább náluk. A történelem eddig, csak egy nagyon híres kalandozót tart számon, aki illuzionista "volt": Scrimalerin Deyrit, aki még a dúlás előtt szerzett nevet magának, s a háborúban is részt vett Leytar'n Naibur mellett. Azóta azonban nyoma veszett...

VÉRÁLDOZÓ

A legtitokzatosabb kaszt Amos földjén. A mostani időkben azonban már viszonylag sokat tudnak róluk. Az biztos, hogy minden véráldozó karakternek bizonyos időközönként emberáldozatot kell bemutatnia... hogy kinek, azt eleddig még senki emberfia nem tudta kideríteni. Különleges képességek birtokában vannak, melyekkel sok "emberfeletti" dolgot képesek véghezvinni. Arról nem szól a fáma, hogy mik is ezek, de azzal már mindenki tisztában van, hogy e képességeik használatához van szükségük az "emberáldozatokra". Talán nem nehéz kitalálni, hogy emiatt MINDEN városban üldözik őket, s ha egy véráldozót felismernek, azt azon nyomban felakasztják...

FEKETEMÁGUS

A feketemágusok, a hajdan volt Pentaculum rend tagjai voltak, de a mágia öt formulájának képviselői közül négy úgy találta, hogy eszközeik túlontúl brutálisak, kegyetlenek kutatásukhoz és fejlődésükhöz... Éppen ezért szinte kipusztították a fekete mágia képviselőit, hogy ne szólhassanak bele az igazi mágiáért folytatott "harcba". Természetesen nem sikerült az összes mágust elpusztítatniuk, szerte Amoson maradtak még renegátok és önjelölt feketemágus "palánták". Az tény, hogy nem válogatnak az eszközökben, sőt, valljuk meg: általában a minél nagyobb pusztítást kedvelik, ráadásul sokszor veszik igénybe sötét praktikáik segítségét, nemritkán emberöléshez is! Általában nem nézik jó szemmel őket egyik városban sem, persze csak akkor, ha kilétükre fény derül (ilyenkor élelmesebb besúgók, értesítik a Pentaculum lovagrend tagjait).

KASZTOK ÖSSZEFOGLALÓ TÁBLÁZATA